A barátságról...
2011.03.22.
Az első barátságok nagyon fiatal korban születnek. A játszótére együtt tipegő picúrok már barátok. Várják a déletti jóidőt, hogy együtt csúszdázzanak, hintázzanak. Az óvoda és a kisiskola is élethosszig tartó barátságok kezdetének lehet a helye.
Hogy meddig tart, és milye erős a kötelék ezer és ezer különböző külső és belső emberi tulajdonság, történés határozza meg. Kinek nincs emléke az első osztályokban történt közös játékokról, beszélgetésekről...
Mi befolyásolja, hogy kik lesznek a barátaink és kik azok akik nem?
Gyermekkorban ilyen befolyásoló tényező lehet a család. Akarva akaratlanul minden ember követi azt a mintát, amiben otthon felnő, amit otthon megtapasztal.
Általában az a fiú, akinek édesapja focirajongó, akivel együtt rúghatja a labdát, valószínűleg keresni fogja azoknak az ismerettségét, akik szintén a foci elkötelezettjei.
Az a lány aki otthon azt látta a szüleitől, testvéreitől, hogy a külsőségek fontosak, olyan lányok barátságát keresik majd, akiknél szintén fontos ez a kérdés.
Máris hallom a vádakat, hogy ez nem így van... És igazuk van a tiltakozóknak is. Vannak olyan olyanok is akiket ezek a példák nem bátorítanak, hanem inkább elijesztenek a favorizált dolgoktól.
Mi lehet ennek az oka? Valószínűleg az egyéni külső és belső tulajdonságok. Egy kissé ügyetlen fiúcske nem szívesen verseng az erősebbel, ügyesebbel. De ez sem teljesen igaz. Hányszor látjuk, hogy igenis a gyengébb mellett ott az erősebb barát, a szép kislány mellett a kissé csúnyácska. Hogy mitől válik barátunká valaki és mitől nem, nem fogalmazható meg ilyen egyszerűen.
Folyt. köv....